Férgek északon
Tartalom
Gelei József. A magyar olvasóközönséget ezek a csodálatos alakú és túlnyomórészt a tenger vizében nem férgek hanem mások férgek a múltban nem igen érdekelhették, mivel az európai édesvizekben található kevés férgek északon hazánk területéről férgek északon sem volt ismeretes. Gelei azonban ban hazánkban három helyen mutatta ki ezt a rejtett életmódot élő állatot.
Az első lelőhely a Balaton északi partja, a régi Révfülöp-i hidrobiológiai állomás volt, itt talált Gelei nagyobb számban állatokat a vízpart sekély vizétől lepett kövei alatt, férgek északon pedig nemsokára Szegeden, a Tisza folyó medréből kövekről, illetőleg fürdőcölöpökről behozott kaparékban kapott, részben kifejlett, részben pedig igen nagyszámú fiatal példányt. Nemsokára a Szeged környéki vizekből is, így a Szeged szomszédságában lévő Maty-ér rendszeresen beszáradó mocsárvízében is ismeretessé váltak a magyarhoni zsinórférgek.
Ezekre a leletekre való tekintettel helyénvaló, hogy a magyar Brehm-ben is részletesen foglalkozzunk a zsinórférgekkel. A zsinórférgeket a laposférgek többi csoportjaitól bika galandféreggel rendelkező emberek különbözteti meg, hogy van végbélnyílásuk és vérérrendszerük.
Némely búvár, tekintettel a vérereikre, melyek a férgek körében különlegesen a gyűrűsférgeket jellemzik, úgy gondolkozik, hogy ezeket az állatokat inkább a gyűrűsférgekkel együtt kell tárgyalni.
Mégis a bőrnek alkata, a bélnek szerepe az emésztés folyamán, a bőrizom-tömlő, a testnek szelvényezetlen volta, a szemek, továbbá az idegrendszer, legkülönlegesebben pedig a kiválasztórendszer alkata mind arra vall, hogy e lények határozottan a laposférgekkel vannak közvetlen rokonságban. Mindezeknek a rokonbélyegeknek alapján valószínű, hogy az örvényférgek és a zsinórférgek közös ősöktől származnak, s a különbség csak onnan ered, hogy a fajfejlődés során a zsinórférgek magasabb fokra fejlődtek.
Elnevezésüket hosszú, hengerded, fonalszerű testüktől kapták, amely sohasem lapul galandféreg scolex, hanem csak legföljebb a hasoldalon kissé kiegyenesedik. A test mellső végén a legtöbb állaton igen jól megkülönböztethetjük a törzstől elkülönödött fejet. A fejen kétoldalt, az agydúc közelében, szaglásra szolgáló érzőgödröket, elül, a homlok végén ízlelősejtek csoportját s a fejtetőn az örvényférgekére emlékeztető egy vagy több szempárt találunk.
Bőrük alkata teljesen megegyezik az örvényférgekével. Az egyrétegű bőrhám ugyanis csillós sejtekből és közöttük elszórt nyálkaképzősejtekből alakult. A mellékelt ábránk tanusága szerint a szájnyílás, egészen a mellső testvégen, s kissé a hasoldal felé férgek északon fekszik. A szájnyílásra hosszú előtér, az ú. A bárzsing után a redősfalú gyomorbélbe jutunk, mely a szintén hosszú és szabályos közökben oldalzsebekkel ellátott középbélbe vezet.
Férgek északon középbélre csaknem közvetlenül a végbélnyílás következik; igazi végbelet alig tudunk megkülönböztetni. A zsinórférgekre rendkívül jellemző készülék az a hosszú hüvelyben rejtőző ormány, melynek segítségével az állatok áldozataikat megfogják, megmérgezik és a szájnyíláshoz közelebb húzzák.
- Paraziták táplálkoznak
- Az állatok lehettek a Bobbitt-féreg elődjei, a modern faj akár a 3 méteres hosszt is elérheti.
Az ormány visszatüremlített állapotban s egyúttal visszahúzva a bélcső fölött nagy, hosszúra megnyúlt ormánytáskában vagy hüvelyben helyezkedik el. Az ormányon három főszakaszt különböztetünk meg. Elül van a mellső ormányhenger, a középen az ormánydob, mely a rekeszizomból és a ballonból áll, a hátulsót pedig a hátsó ormányhenger alkotja. Az ormány mellső hengerszakasz rendkívül izmos és magas hengereshámtól van borítva, amely kitüremlített állapotában kifelé fordul s a zsákmányt nagyfokú tapadékonyságával fogvatartja, s egyúttal a zsákmányra csavarmenetben felcsavarodik.
A középső szakaszban férgek északon rekeszizom, illetőleg az előtte fekvő tőrkamrában helyezkedik el a férgek északon tőr, mely gombszerű, vastag talpi részével a tőrpárnába van beerősítve.
Ismeretlen parazitát operáltak ki a sebesült észak-koreaiból
A tőrpárna a tőrviselő táska tölteléke és a rekeszizom falában elhelyezkedett mirígyeknek terméke. A középső szakaszban, oldalt, kb. A tőrök egyenként egy-egy sejtben keletkeznek. A tőrtáskák jól belakmározott állatokban rendszerint üresek, ha azonban hosszú időn át éhezik férgek északon állat, egy-egy táskában 6 tőrt is találhatunk.
A magyarhoni példányokban Gelei egy-egy táskában rendszerint 34 tartaléktőrt talált. A támadásra fölszerelt tőr közvetlen szomszédságában fecskendővezeték torkollik, mely a rekeszizom mögött elhelyezkedő ballon üregének kivezető csatornája. A ballon méregnedvet tartalmaz, melyet izmos fala, a kitüremlített ormány végére kerülő tőr által ejtett sebbe fecskendez bele, abban a pillanatban, amint a tőrt az ormány visszahúzza a sebből. A mérget viszont az ormány harmadik szakasza, a hátsó ormányhenger termeli.
Az ormány működése igen egyszerű. Az ormány, mint említettük, folyadékkal telt izmos ormányhüvelyben van elhelyezve, s viszont az ormánycső belső végén visszahúzó izom: retractor található, mely az ormánytáska fenekéhez kapcsolja az ormányt.
- Emberi orsóféreg mennyi életet él
- Előfordulásuk[ szerkesztés ] Csőférgek a világ összes sekély és mély vizében előfordulnak a trópusi tengerektől a sarkvidéki tengerekig.
Ha a visszahúzó izom elernyed s viszont az ormánytáska fala összehúzódik, a táskában lévő folyadék kinyomja és kitüremkedésre készteti az ormányt, egész addig, amíg a diaphragma, illetőleg a rajta ülő tőr szabadba nem kerül; kitüremlített állapotban tehát férgek északon ormánytáskában csak belső ormányhenger: vagyis a méregmirígy marad vissza.
Ha pedig a jól végzett munka után elernyed az ormánytáska izma s viszont a visszahúzóizmok állnak munkába, akkor az ormány megint hüvelyébe húzódik vissza. Nem minden zsinórféregben találunk az ormánykészülékben tőrt s ezen az alapon régebb a zsinórférgek, mint fegyvertelen, illetőleg fegyveres állatok két csoportra oszlottak. A zsinórférgek vérérrendszere csak 3 ércsatornából áll. A hátoldali ér legalább is a mellső és hátsó végen, esetleg közben is hurkok útján összekapcsolódik a kétoldali törzzsel.
A vérfolyadék vagy vöröses vagy pedig színtelen s a háti értörzsben hátulról előre kering. A vérmozgást a vérerek izmos fala, irányát pedig az erekben található billentyűrendszer biztosítja. A vérben sejteket nem találunk, a vérfolyadék pedig az állatok tápláltságának megfelelően fehérjében gazdagabb vagy szegényebb. Ilyenképpen inkább nyirokanyagnak, mint vérnek felel meg. A kiválasztást egypár elágazó csőrendszer végzi, mely teljesen a laposférgek protonephridiuma szerint van alkotva.
A kiválasztócsatornák ugyanis befelé itt is zártak s a finom csövecskék végén a már ismert lángsejtek helyezkednek el. A lángsejtek rendszerint a vérerek falába fúródnak. A zsinórférgek idegrendszere nem magas fejlettségű.
A fejben két dúcpár van, egyik a garat felett, a másik a garat alatt. A négy dúcot a garatot, illetve az ormánybelet körülvevő garatgyűrű kapcsolja egymással össze. Az alsó dúcpárból a test hosszában két tekintélyes hosszanti ideg szalad végig. A hát középvonalában pedig igen gyönge fejlettségű, hosszanti ideget férgek északon meg.
A zsinórférgek a többi laposférgektől különösen abban különböznek, hogy váltivarúak; a nemeket azonban külsőleg nem tudjuk egymástól megkülönböztetni.
Az édesviziek között azonban kétivarúakat: hermaphroditákat is találunk. Az ivari készülék rendkívül egyszerű, párzószervekkel rendszerint nem találkozunk. A csiraszervek egyszerű zsákokat formálnak, melyek a gyomorzsebek között nagy számban helyezkednek el és mindig párosával találhatók.
Az egyes zsákok egyenként nyílnak a hátoldalon a test felületére. Az állatok a tojásokat zsinórokban, vagy öves kokonokban szabálytalan tömegben rakják le. Férgek északon zsinór, illetőleg a csőszerű öv kocsonyásan megmerevedő nyálkás tömegből képződik s már az anya testén kialakul, úgyhogy a tojásokkal megrakott nyálkás övből az anyaállat kicsúszik. Némely fajok a tojásból egyenesen zsinórféreggé fejlődnek.
Sok esetben azonban a tojásból sajátságos alakú álca bújik ki, melyről a hozzá nem értő szem sehogy se tudja elképzelni, hogy abból hogyan válik zsinórféreg.
Ezt az álcát, mely az európai tengerekben a tavaszi hónapokban nagy tömegben rajzik, a lovagi vívósisakhoz való nagy hasonlóság miatt sisaklárvának: pilidiumnak nevezik. Sisakálca: Pilidium A sisaklárva egész testfelületét csilló borítja.
A szegélyén azonban zsinórmenetben erőteljesebb csillózat s a sisak tetején hosszú, ostorszerű pamat képződik. Oldalt, a sisak arcvédőlemezéhez hasonlóan, két nagyobb lebeny csüng alá, férgek északon szegélye férgek északon zsinórcsillózattal van bevonva. A lebenyek között nyílik a száj, amely vakon végződő gyomorba vezet. A száj környékén csakhamar négy betüremkedés keletkezik, melyből a zsinórféreg teste fejlődik.
Ezek a betüremkedések növekvésük közben körülfogják a gyomrot, ezt magukkal együtt a fejlődésben előbbre viszik s végül is az álcabőrt keresztültörik, hogy ilyenképpen a féreg hosszanti növekvésnek indulhasson. Megemlítjük még, hogy a pilidiumnál egyszerűbb lárva is ismeretes, az ú. Desor-féle álca. A zsinórférgek hossza rendkívül változik. Némelyek csak néhány milliméterre nőnek, mások azonban több méter hosszúra is megnyúlnak a nélkül, hogy egyúttal megvastagodnának; rendszerint azonban 2060 cm hosszúak.
A tengeri zsinórférgek gazdag színpompájukról nevezetesek. A szín a bőr festékszemcsézetétől vagy pedig a bőrmirígyek váladékától származik.
- Megjelenése[ szerkesztés ] Ennek a féregnek a testhossza centiméter, vékony, vöröses színű gyűrűsféreg, a közönséges földigiliszta Lumbricus terrestris vízi rokona.
- Férgek kezeléséről szóló videó
- Извините, но для прогулок час слишком поздний.
- Csővájóféreg – Wikipédia
- Сьюзан посмотрела на .
- Ismeretlen parazitát operáltak ki a sebesült észak-koreaiból
Nagyon gyakoriak a sárga, barna férgek északon a vörös szín minden elképzelhető árnyalatai és keverékei, a tiszta kék szín azonban hiányzik. Az alapszínen igen gyakran rajzolatok, márványozottság, párhuzamos hosszanti vonalak és színes harántgyűrűk mutatkoznak. Színük alapján a környezetbe sokkal jobban beilleszkednek a tőrrel föl nem fegyverzett fajok, mint a tőrösek.
Az elvesztett részek helyrepótlása tekintetében a zsinórférgekről is azt mondhatjuk, mint amit az örvényférgekről már megtanultunk; nevezetesen, hogy ezek is igen nagy mértékben képesek a regenerációra.
Itt is megtörténik az, hogy a testnek piciny leszakadt darabjából lassanként megint teljes egyén férgek északon. A zsinórférgek túlnyomórészt tengeri állatok. Férgek északon fonalféreg fertozes úsznak szabadon a nyilt tengeren.
A legtöbb partlakó, ahol a kőtörmelék között, kövek alatt, sziklahasadékokban s korálltömbök, padok réseiben, valamint a tengeri algák között rejtőzködve élnek. Némelyek a fenék homokjába ássák be magukat, mások pedig a bőrük által elválasztott nyálkacsőben laknak. Néhány nemzetség a trópusok nedves erdőségeiben levegőn élő szárazföldi állattá változott. Ezek közül némelyek virágházi növényekkel Európába is elkerültek, itt azonban csakis a virágházak nedves, meleg levegőjén maradnak életben.
Egyetlen nemzetség: a Prostoma vált a mérsékelt égöv édesvizeinek lakójává. A zsinórférgek rendkívül férgek északon mozognak. Mozgásuk közben állandóan nyálkát hagynak el, mint a mászó csiga. A nyálkát azonban nem hasoldaluk termeli, mint távoli rokonaik, az örvényférgek, hanem férgek északon testfelületük választja el; ezért nem is nyálkaszőnyegen csúsznak, mint az örvényférgek, vagy a csigák, hanem az egész testüket folyton körülvevő nyálkacsőben.
Ezzel a jelenséggel van kapcsolatban az, hogy testük hengerded maradt s nem lapult el, mint az örvényférgeké. Hihetetlen lassú, óvatos mozgásuk magyarázza meg azt, hogy az édesvizi alakokat mért oly nehéz megtalálni. Lomha, lassú természetükkel ellentétben veszedelmes rablók.
Különlegesebben gyűrűsférgekkel és pedig azok közül is főként a csőlakókkal táplálkoznak, melyeket rendkívül ügyesen cipelnek ki ormányukkal lakóházukból. E mellett azonban csaknem mindenféle hústáplálékot megesznek, s így könnyen széttagolható húscafatokkal jól táplálhatjuk az akváriumi életet elég jól viselő állatokat.
Mivel a húsételben nem sokat válogatnak, érthető, hogy mint asztalivendégek: kommenzálisták igen gyakran vesznek részt más állatok lakomáján, a nélkül, hogy azokat bántanák. Egyes fajok élősködőkké: parazitákká váltak.
A zsinórférgek legjobb ismerője, Bürger Ottó, közel fajt írt le. Mi azonban, mivel a természet iránt érdeklődők olvasótábora nagyon ritkán találkozik ezekkel férgek északon állatokkal, rendszeres ismertetésükkel nem foglalkozunk, hanem csak egypár jellegzetes alakot ragadunk ki a fajok nagy tömegéből.
Először is a Tubulanus Carinella superbus Kölliker nevű fajt mutatjuk be, mely pompás színekben tündöklik. Erről az állatról alkati különlegessége tekintetében megemlítjük azt, hogy háti értörzse hiányzik és ormánykészüléke nincs tőrrel ellátva.
Teste vörösbarna, vagy cseresznyepiros színű s négy hosszanti fehér és számos szintén fehér harántcsíkkal van díszítve. Az Atlanti-óceán európai partjai közül az angol, a skót és a francia partokon s a Földközi-tengerben találták. A homokos parttájék lakója, találtak azonban 4050 m-es mélységben pinworm flukes.
Az eddig megfigyelt legnagyobb zsinórférgek az angol partok közelében élnek s rendszerint a szintén fegyvertelen Lineidák családjába tartoznak. A Lineus longissimus Gunnerus 510 cm-re nő, sőt néha 30 m hosszú szalagszerű példányokat is fogtak már. Nappal rejtekhelyükben összegomolyodva találhatók; zsákmány után csak éjszakai dagály idején látnak. Egyik ide tartozó hosszú zsinórformájú Lineust, a L. Lineus geniculatus Chiaje Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d.
Zoologie, Bd. A kisebb fajok közé tartozik a Cerebratulus marginatus Férgek északon.
Nagy-Fátra 2. - A Turóci-medencéből fel a mészkőszirtekre
Ezek nemcsak az Atlanti-óceán északi részein, hanem a Földközi-tengerben is igen férgek északon. A szabad tengerben kitűnően úsznak, miközben az angolnákra emlékeztetően kígyózva mozognak.
Valószínűleg az úszó életmóddal függ össze, hogy farkfüggelékük van. Meg kell emlékeznünk a Pelagonemertidákról is. Testük a lebegő tengeri életmódhoz alkalmazkodva, feltűnően széles és vékony. Ausztráliától délkeletre, az Indiai-óceán nagy mélységéből halászták a Pelagonemertes moseleyi Bürger nevű 4 cm hosszú és 2 cm széles, gyönyörűen átlátszó állatot, melynek belső szervei közül különösen a sötét gesztenyebarna bél tűnik föl az átlátszó testben.
Az állat arról nevezetes, hogy a test hátrafelé szabályosan szűkül és négy bemetszéssel öt gyűrűre van felosztva.
Kiemelt posztok
Az első gyűrű egymagában olyan hosszú, férgek északon a hátulsó négy, férgek északon szárnyszerűen széles s így az állatot a lebegésben kiválóan segíti. Pelagonemertes moseleyi Burger, nagyítva Sajátos alkatáról nevezetes a Malacobdella Blainville nemzetség. Az idetartozó fajokat a vénus-kagylóban Cyprina islandica s a tátongó-kagylóban Mya truncata és M.
Ennek a zsinórférgekre nem igen jellemző életmódnak megfelelően az állatok igen különleges testalkatot öltenek. Törzsük rövid és széles, s a hátsó testvégen tekintélyes, tányérformájú szívógödör fejlődik.
Csővájóféreg
Ez a szívókorong megtévesztette a régi búvárokat, s hol a piócák, hol pedig mételyek közé sorolták az ide tartozó állatokat. A Malacobdellák nem férgek északon, hanem a kagyló köpenyterét csak mint vadászterületet használják ki, kifogdosván azokat az apró állatokat, melyeket az áramló víz a köpenytérbe sodor: tehát a szó szoros értelemben vett asztaltársak, commensalisták. A szárazföldi planáriák Tricladida terricola természethistóriája a zsinórférgek között is megismétlődik. A Bergendal által felállított Geonemertes férgek északon tagjai valamennyien szárazföldlakók.
Némelyek 7 cm hosszúra is megnőnek.
Valamennyi idetartozó faj hatalmas ormánnyal van felszerelve, melyben támadótőr rejtőzik. Az ormány a bélcsővel együtt közös nyíláson nyílik a testfelületre. Rendszerint négy szemük van. A vöröses fehér testű s barna, hosszanti csíkokkal díszített Geonemertes pelaensis Semper a Palau-szigeteken él és nedves levelek, valamint fák nedves férgek északon alatt tartózkodik.
Bürger a Bermuda-szigeteken élő Geonemertes agricola Will. Suhm nevű fajról Coe R. A tenger partjától azonban nem távozik messzire, hanem csak a Mangrove-mocsarak s a velük határos dombok közelében marad.
Nyáron a szárazföldi zsinórférgek csakis mélyen a nedves talajban, a talajvíz közelében találhatók.
