Sympetrum meridionale (Selys, ) – Sárgatorú szitakötő Paraziták szitakötőben

Paraziták a szitakötőn. Paraziták szitakötőkön. Sympetrum meridionale (Selys, 1841) – Sárgatorú szitakötő

Testfelépítésük, fejlődésük[ szerkesztés ] Szinte minden fajuk lárvája vízben fejlődik. Az imágó hosszabb-rövidebb paraziták a szitakötőn elszakad ettől az élettértől, ahová csak szaporodni tér vissza.

A megtermékenyített petéket a nőstény vagy közvetlenül a vízbe rakja, paraziták a szitakötőn valamilyen tojókészülékkel a vízinövények szöveteibe, közvetlenül a mederfenék üledékébe, netán a part menti, nedves talajba. A vízbe kerülő petéket többnyire kocsonyás burok védi és rögzíti az aljzathoz. A lárva fajonként rendkívül különböző ideig fejlődik és ezt jelentősen befolyásolják a külső körülmények.

A kisszitakötők Zygoptera alrend lárvái többnyire egy évig fejlődnek, de egyes fajaik már nyáron további nemzedéket hozhatnak létre, más fajok két tisztítsuk meg magunkat a parazitáktól alatt fejlődnek ki.

Az egyenlőtlen szárnyú nagy szitakötők Anisoptera alrend fejlődése 2 hónaptól 4 évig tarthat. Melegebb éghajlaton általános szabály, hogy minél rövidebb idő alatt fejlődik ki a lárva, annál tovább él az imágó, de a Kárpát-medencében honos fajok imágói — az erdei rabló kivételével — ősszel elpusztulnak.

A lárva[ szerkesztés ] Ha nem jön közbe nyugalmi szakasz, a pete mintegy két hét alatt kifejlődik. A nyugalmi szakasz azonban elég gyakori, hogy a telet paraziták a szitakötőn pete mint a zord időjárásnak leginkább ellenálló képlet vészelje át.

A lárvaélet többnyire az olvadás után föltelt vízben kezdődik meg. Eleinte a nála kisebb rovarálcákat, planktonikus ráklárvákat és egyéb apró állatokat eszi — ez életének legkritikusabb szakasza, itt a legnagyobb a pusztulás aránya. Ha a kibújt lárva megfelelő körülményeket és táplálékot talál, néhány nap múlva már vedlik is — ezt lárva korában összesen 9—15 alkalommal teszi. Ha kevés a táplálék, az együtt nevelkedő fiatal lárvák egymást falják fel — a nagyobb, hasonló méretű lárváknál ez már jóval ritkább.

Ha két nagyobb lárva találkozik, némi fenyegető magatartás, erődemonstráció után legfeljebb rituális támadási kísérlettel jelzik dominanciájukat, de paraziták a szitakötőn enélkül vonulnak el.

Ez alól kivétel a frissen vedlett, még meg nem szilárdult kutikulájú lárva, amit azonos méretű fajtársai könnyű prédának tekintenek.

Az idősebb lárvák vízi rovarokat, férgeket zsákmányolnak. A nagyobb testű fajok lárvái megeszik az ebihalat, a halivadékot is paraziták a szitakötőn ivadéknevelő halastavakban ezzel kárt okozhatnak. A lárva csak mozgó, élő táplálékot fogyaszt.

Többnyire lesből vadászik, de alkalmanként aktívan keresi is az ennivalót. Jellegzetes zsákmányoló eszköze az alsó ajakból kialakult álarc, ami egyes fajoknál — nevéhez híven — eltakarja a szájszerv többi részét.

Szitakötő és paraziták, A poszméhek természetes ellenségei

Az álarc villámgyorsan kinyújtható és visszahúzható, így a nagyobb termetű fajok az álarc végén lévő, mozgatható karmokkal vagy fogazott lemezkékkel több mint 1 cm-ről is megragadhatják a zsákmányt, amit az állkapcsok apróznak fel. A nagyobb lárvák fogságban elfogadják a kisebb húsdarabokat is. A szitakötők lárváit főleg egyes halak, vízi poloskák és bogárlárvák veszélyeztetik.

Legtöbb fajuk számára a rejtőzködés a legjobb védelem. Az átváltozás[ szerkesztés ] Az átváltozás napja különösen veszélyes a paraziták a szitakötőn életében. Közeledtén a lárva csoportjára, illetve fajára jellemző kibújási helyet kezd el keresni többnyire a parthoz közel, de a vízbenmajd egy időre nyugalomba vonul.

A kutikula alatt láthatóan kifejlődik az imágó kültakarója, és a szemek is jól kirajzolódnak. Alkalmas paraziták a szitakötőn a lárva elhagyja a vizet, és kikapaszkodik egy számára megfelelőnek tűnő helyre, ahol elkezdi az utolsó vedlést.

A szitakötő lárvák parazitái

A legtöbb lárva valamilyen tüskés, rücskös, vagy jól átfogható szárú növényt választ magának — olyant, amiben rendesen meg tud kapaszkodni. Kimondottan kedvelik a nádat Aeshnidae sp.

Sympetrum meridionale Selys, — Sárgatorú szitakötő A gazda testének belsejében élnek az endoparazita, a test felszínén pedig az ektoparazita fajok.

Ugyancsak szeretik Corduliidae, Libellulidae, Gomphidae, sok Zygoptera, esetenként Aeshnidae a vízben álló füzek, nyárak, égerek kérgét. Többnyire függőleges helyzetben változnak át, kivéve a folyóvízi gomphidákat, amelyek a vízből kijőve gyakran csak vízszintes talajt találnak. Átváltozáskor pumpáló mozgással megnövelik térfogatukat, és a bőr a nyomásnak engedve a fej hátulsó felétől a középtor hátoldalán át a szárnyhüvelyeknél Y alakban kettéágazva fölhasad, hogy az imágó kiküzdhesse a nyíláson fejét és tora egy részét.

Hátrahajolva kiszabadítja lábait, szárnyait és a torszelvények légcsöveit. Ezután visszakapaszkodik a lárvabőrre, és úgy húzza ki potrohát a szűkké vált bőrből.

Szárnyai ekkor még csak rövidke, gyűrött csökevénynek látszanak. Az üreges szárnyereket potrohának pumpáló mozgásával feltölti, és ezzel fokozatosan kifeszíti a szárnyakat.

  1. A szántóföldi és kertészeti növények kártevői Digitális Tankönyvtár Szitakötő és parazitái, legnehezebb A szitakötők földjén - Ben Boda Photography Paraziták szitakötőben.
  2. A szitakötők földjén - Ben Boda Photography
  3. Az életközösségekben minden rovarnak — és más állatnak is — megvannak a maguk ellenségei, amelyek tömeges elszaporodásukat — egyéb tényezőkkel együtt — korlátozni képesek.
  4. Gyógyszer a különböző paraziták ellen
  5. Paraziták szitakötőben - Szitakötők – Wikipédia
  6. Férgek okozta kiütések

A még nedvesen csillogó, nem teljesen kiszínesedett szitakötő kiüríti a folyadékfölösleget, majd szárnyra kap, és szárítkozásra alkalmas pihenőhelyet keres a parti fák között: ez a szűzrepülés. Teste ugyan még paraziták a szitakötőn nem szilárdul meg teljesen, de néhány óra alatt megkeményedik annyira, hogy hosszabb távokat is repülhessen: ilyenkor még inkább eltávolodik a víztől. A leendő szitakötő átváltozás közben nem tud kitérni a támadások elől, ezért is olyan fontos a hely és idő helyes megválasztása.

A legkedvezőbb időszak az éjszaka és a kora hajnal, amikor a legkevesebb ragadozó pl. Ez nem jelenti azt, hogy szitakötők ne bújnának ki máskor, akár délután is, de ezek jelentős része nádi énekesmadarak gyomrában végzi.

A frissen kelt szitakötő gyakran gabalyodik nádi és más vízparti pókfajok hálójába, noha ez a kifejlett példányokkal szinte sosem esik meg. A parttól távolabb merészkedő példányokat nem egyszer hangyák pusztítják el átváltozás közben. A frissen kelt szitakötőkre előszeretettel vadásznak a békák is.

Szitakötők

Az átváltozásra a legkedvezőbbek a szélcsendes, enyhe, párás hajnalok, amiket verőfényes nappal követ. Csendes eső még elviselhető, de a szeles, viharos idő sok kibújó szitakötőt elpusztíthat. A fajok egy része viszonylag rövid időszak alatt, tömegesen, vagyis szinkronizáltan kel ki, amikor az időjárást megfelelőnek érzik; az ilyenkor kikelő példányok gyakran egymás hegyén-hátán bújnak össze. Más fajok folyamatosan kelnek a szezonban.

  • Szitakötők – Wikipédia
  • Ízületi férgek

Az imágó[ szerkesztés ] A ma élő szitakötők testhossza 17— mm; nagy többségüké 28—85 mm közötti. A két pár hártyás szárny közel egyforma méretű, sűrűn erezett, pikkelytelen, részben finom szőrös; paraziták a szitakötőn helyzetben oldalt kiterjesztve vagy a hátukon összecsapva helyezkedik el. Az apró, sörteszerű csápok a fejnél rövidebbek. A láb végén 3 lábfejízük van.

Az elpusztult szitakötők eredeti színüket gyorsan elvesztik, ezért a gyűjteményekben csupa kifakult példányt őriznek.

paraziták a szitakötőn emberi paraziták feliratokkal

A frissen kikelt szitakötők igyekeznek eltávolodni a víztől, hogy az ivarérett, területüket védő példányok el ne pusztítsák őket. Az átmeneti eltávolodás további előnye a diszperzió, a populációk génkészletének keveredése.

A kitinváz és a szárnyak néhány nap alatt megszilárdulnak. A rovar ilyenkor még könnyűnek, szinte üresnek tűnik, és színezete sem feltétlenül egyezik az ivarérett példányokéval. Ez az időszak a táplálkozásé; a nemrég kelt szitakötők szinte egyfolytában vadásznak a kisebb repülő rovarokra: legyekre, szúnyogokra, rajzó hangyákra — gyakran csoportosan. Több faj Cordulia aenea, Libellula spp. Ez a táplálkozással töltött időszak mintegy két hétig tart; ez alatt a rovarok elnyerik végső színezetüket, tartalék energiát halmoznak fel, a nőstények petesejtjei megérnek, testük vaskosabbá válik.

A hímek gyakran hamvas bevonatot nyernek, ivarsejtekkel töltik fel járulékos párzószervüket, és elkezdik űzni a nőstényeket. A csoportos táplálkozás és repülés helyét a nőstények többnyire már megtermékenyítve, új kolóniák alapítására alkalmasan hagyják el Rágóik jól fejlettek. Az egyenlő szárnyúak a növényzeten ülő zsákmányra vadásznak, az egyenlőtlen szárnyúak röpülő zsákmányra — főként szúnyogokatlegyeket és levéltetveket esznek. Szinte kizárólag látásukra hagyatkoznak: összetett szemeik feltűnő paraziták a szitakötőn és emellett fejtetőjükön háromszög alakban még pontszemeik is vannak.

Ágvégekről, magasabb tárgyakról figyelik környezetük mozgásait; fajtársaikat egyes fajok 8 m-ről is felismerik. Fejüket szabadon mozgatják, állkapcsaik erősek, fűrészesek. Apró, sörteszerű csápjaik a fejüknél rövidebbek. Hatalmas mellkasukban 32 szárnyizom búvik meg; a szitakötők a legjobban repülő rovarok.

Fejlett izomzatuk kitartó és gyors repülést tesz lehetővé. Vékony lábaik meglehetősen előre tolódtak, mivel toruk oldalszelvényei rézsút állnak. Ez megnehezíti paraziták a szitakötőn járást, de megkönnyíti a zsákmány megragadását, fogva tartását és szájhoz emelését. Ugyancsak a zsákmány megragadására szolgálnak a láb tüskéi. Az állat súlypontja kissé a szárnyak tövét összekötő vonal mögött van, ezért egyensúlyi helyzete meglehetősen labilis: a sérült potrohú állat nem tud repülni.

Repülése jelentősen különbözik a madarakétól: szárnyuk hegyével nem ellipszist, hanem fekvő 8-as alakot írnak le. Széllel szemben, egy helyben, sőt, hátrafelé is képesek repülni, ha a szükség úgy kívánja, tengelyük körül is megfordulnak. A meleg egyáltalában nem zavarja őket. A szitakötők legalább részben finoman szőrös szárnyai üvegszerűek, kemények, mozgatáskor szinte zörögnek.

Rendkívül sűrű szárnyereik hat hosszanti ér körül csoportosulnak; az erek eltérései fontos megkülönböztető bélyegek. A főerek a szárny tövén, az izmok tapadási paraziták a szitakötőn megvastagodnak; egyes izmok csak egy-egy eret mozgatnak, és ezzel a szárnyat változatos helyzetekbe állíthatják.

Sympetrum meridionale Selys, — Sárgatorú szitakötő - amulettpanzio. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. By: Boda B. A legutóbbi Kiskunsági Nemzeti Parkban tett kiránduláson óriási szerencsém volt és életemben először láttam és fotóztam vörös gémet - azonban a szárazság miatt visszahúzódó vizek nem tettek jót a fotózásnak sem, így csak a távolból figyeltem a ludakat, gólyatöcsöket és ölyveket. Mivel azonban az idő csodálatos volt, ezért gondoltam, hogy még egy kicsit elmerengek a festői tájon.

Vannak hajlító, visszahúzó, emelő, közelítő, távolító és feszítő izmaik. A szárny közepén lévő kis háromszög a szárnytövek közelében, középen kialakult és kissé vastagabb erekkel határolt, széles vagy keskeny háromszög alakú sejtcsoport és az élesen határolt szárnyjegy a magasabb rendű szitakötőkre jellemző. Sajátos párosodó mechanizmusuk miatt rendkívül érdekesek a potroh berendezései is. Valamennyi faj potroha tíz szelvényből áll; alakja többnyire hengeres. Potrohuk végén nincs fonalszerű függelék, a hímeken rövid fogószerű fartoldalék vagy ivarkampó ered.

Az ivarszervek elhelyezése nemenként eltérő.

paraziták a szitakötőn rókagombák paraziták gyógyszerei

A hím sokszor kívül látható ivarkampóvá alakult párzó szervét a többi rovartól eltérően a második potrohszelvény hasi oldalán viseli, paraziták a szitakötőn nőstény ivarnyílása viszont a 9. A többség Aeschna, Calopteryx, Agrion a növények szárára helyezi petéit. Erre való a 9. Az ivarnyílás a tojócső tövében nyílik. Az imágók — paraziták a szitakötőn erdei rabló kivételével — ősszel elpusztulnak.

Szaporodásuk[ szerkesztés ] A szitakötők párzása Számos más rovarcsoporttól eltérően a szitakötő nőstények és a hímek is számtalanszor tudnak párzani, noha a megtermékenyítéshez egyetlen alkalom is elegendő. Bizonyították, hogy a párzó hím párzószervének speciális nyúlványával legelőször is eltávolítja a nőstény ivarszervéből az előző párzásból származó hímivarsejteket.

Ez a képesség hallatlan evolúciós lehetőséget kínál fel, és a hímek territoriális magatartásának, párzást követő viselkedésének igen kifinomult módozatait alakította ki.

Ezek evolúciós elemzése a mai modern odonatológia egyik legintenzívebben fejlődő ága. A szitakötők mindkét ivara kitűnően képes fölismerni a szaporodásra a lárvák fejlődésére alkalmas vizes élőhelyeket.

Paraziták szitakötőkön. Sympetrum meridionale (Selys, 1841) – Sárgatorú szitakötő

Szemük érzékeli a víz felszínéről visszaverődő fény polarizálódását, és emiatt mesterséges felületek, tárgyak időnként megtéveszthetik őket. Míg a nőstények idejük jelentős részét a vizektől távol töltik, és csak petét rakni keresik föl azokat, a hímek leginkább arra törekszenek, hogy a megfelelő vizek mentén a lehető legjobb pozíciókat foglalják el.

Megpróbálnak az odaérkező nőstények közül minél többel párosodni, hogy génjeiket átörökíthessék. A Kárpát-medencei fajok közül csak a Calopteryx és Platycnemis nemek kis szitakötőinél találunk paraziták a szitakötőn udvarlási szertartást; a trópusi csoportokban ez gyakoribb.

Egyik funkciója a fajazonosság kiderítése udvarlás közben a hímek jellegzetes paraziták a szitakötőn bélyegeiket mutogatjákmásrészt a hím így győződhet meg róla, hogy a nőstény elfogadja. A szitakötők jól látnak, és érzékelik a közvetlen mechanikai ingereket, de semmilyen más érzékszervük nincs.

Ősi szervezetekként nem használnak feromonokat, nem hallanak és semmilyen egyéb módon nem kommunikálnak. A fajazonosság eldöntésének első lépései vizuális ingerek. Ilyen, a hímek figyelmét felkeltő kulcsingerek a nőstények jellegzetes mozdulatai tojásrakásjellegzetes repülés, a fajra jellemző színminta. Az érdeklődő hím megpróbálja megközelíteni, utolérni a nőstényt, hogy lábaival megragadja a torát. Mivel a nőstény azonnal megpróbál menekülni hím elől, párzásra csak a rátermett hímnek van esélye.

Bizonyos csoportok táplálékkiegészítők méregtelenítés elutasító jelzéseket fejlesztettek ki, és ezeket a hímek többé-kevésbé figyelembe is veszik: ilyenkor abbahagyják a kergetőzést.

Az őt elutasító nőstény már nem érdekli a hímet: az többé nem vesz róla tudomást ez kiváltképp az Anax imperator fajra jellemző. Ha a hím sikeresen landolt a nőstény torán, megfelelő pozíciót választ, potrohfüggelékeivel megragadja a nőstény nyakszirtjét Anisoptera vagy előtorát Zygoptera.

Begörbített potrohvégén levő ondótároló kamrájából feltölti a potroh tövén levő spermiumtároló zsákocskákat ivarsejtekkel.

Elengedi a nőstény torát, és annak feje fölött előremozdítja a hasát, hogy specifikus ingereket adjon át a nősténynek. Ezután a nőstény előrehajlítja potrohának végét más organizmusokból élő paraziták hím párzószervéhez; ez az effektív párzás kezdete.

paraziták a szitakötőn fertőződhetnek e a férgek edényeken keresztül

Mindezt a levegőben, repülés közben, a másodperc töredéke alatt teszik. A nősténynek ez alatt kell végérvényesen eldöntenie, hogy elfogadja-e a hímet.

A nőstény ugyanis választhat: az ő közreműködése nélkül nincs párzás.