Polgárok és paraziták, Szépirodalom a parazitákról

Nézni a szépirodalmi parazitát. Kiss Tibor Noé: Ez nem beszéd, ez nem élet

Első közlés — Kiss Tibor Noé: Ez nem beszéd, ez nem élet Első közlés— Első közlés Kiss Tibor Noé — Fotó: Komjáthy Zsuzsanna Néha érzem az illatodat magam körül, a levegőben, a ruhámon, nézem az embereket az utcán, mindenkiben téged látlak. A víz mindig megnyugtat. Csak nézem, ahogy áramlik, viszi magával a múltat, felszínre hozza az emlékeket. A misszionáriust lenyilazzák a ladikjában az Amazonas indiánjai. Néha beülök Imréhez a könyvtárba, és részleteket olvasunk fel egymásnak a kedvenc könyveinkből.

A fejvadászok az ellenségeikkel is végeznek, majd egy kondérban addig főzik a levágott fejet, amíg az öklömnyire nem zsugorodik. A szemet és a szájat előtte bevarrják, az ellenség szelleme nem szabadulhat ki. Leszakad a fejem, hasogat a láz. Van abban valami megnyugtató, ha az ember magában beszél, nem kell számítani ellenvéleményre, vitára. Imre feltartott ujjal olvas. Szeretem ezt a szarkazmust, az együttérző hallgatást, pedig már rég nem mondok neki semmit Zsófiról.

Nem beszélhetek róla senkinek, inkább bevarrom a számat. A rózsaszín tabletta megnyugtat, lenyelem, aztán megiszom a vizet. Pedig nem kellene, ebben a kerületben a csapvíz szinte mérgező, tele van ólommal. Láttam erről egy térképet, több térképes oldalt is követek a Facebookon. A régi térképeimet behoztam a könyvtárba, összegöngyölve nézni a szépirodalmi parazitát a polcon, mellettük egy cipősdobozban az okleveleim, a díjaim, az emlékérmeim.

Az év nézni a szépirodalmi parazitát az iskolában, a kerületben, a kontinensen, a kutyafuttatón, csupa agyzsibbasztó elismerés a tanulmányi versenyek után. Tizenévesen esszéket fogalmaztak a Trianon utáni magyar társadalom átalakulásáról, felnőttként meg internetes bannereket terveznek leértékelt csaptelepekhez és morzsaporszívókhoz. A cseten még tartjuk a kapcsolatot, a végén kacsintós ikonokkal, de csak hazudunk magunknak, zsibbad az agyunk, nem bírjuk, senki sem bírja, az újak már olvasni sem tudnak, gondolkodni sem, Imre közben egy másik könyvet vesz elő, Heinrich Böll például, csettint, neked tetszene, tetszett, válaszolom.

Imrét az egyetem óta ismerem, többet tudunk egymásról, mint kellene, de mégsem mindent. Nyolcvankettőben levertük a vörös csillagos címert az iskola faláról, és erről azóta sem beszéltünk senkinek. Tizenhétévesen él igazán az ember, most viszont csak a halántékomat dörzsölöm, elkaptam Annától, semmit sem érnek ezek a tabletták, zsibbad nézni a szépirodalmi parazitát fejem. Tszantsza, így nevezik a zsugorított emberfejeket.

  1. Nem egyszerűen az egyes nemzetek irodalmainak összességét.
  2. Néplap,

Ebből ered a zanzásítás, ha nem tudnád, Imre becsukja Böllt. Zanzásítom az estémet, hogy mi jön. Követem a HÉV vonalát, megszámolom az ötven bódét, a villanyszerelési szaküzleteket, az autósboltokat, a szoláriumokat. A kórházi büfében veszek egy pizzás melegszendvicset, mert tegnap hamburgerest vettem. Megeszem az alumíniumpultnál, ami évtizedek óta sötétbarna a mocsoktól.

Rágás közben nyilall a fejem, mintha lenne benne egy szögletes doboz, aminek a sarkai belülről nyomnák a koponyámat. A folyosón régi, szürke gépek piros, vibráló ledfényekkel.

Második emelet kétszázhét, képek a falakon, tenyérnyi medvenyom, dühös tarisznyarák, nézni a szépirodalmi parazitát karika, telefonfülkejelmez. A fejem kalapál a hangoktól, ahogy zúgnak a gépek, ahogy a liftajtó becsapódik, ahogy tologatják a nyikorgó vaságyakat, a székeket és az asztalokat, amelyekről lekopott a gumitalp.

Még azt is meghallom, ahogy a huzattól lengedezni kezdenek a falra tűzött fotók. Halkan szólnak Dorka zenéi. Egyfolytában Dorka zenéi szólnak, átmásoltam mindent a pendrive-ról. Talán visszatér, ha a nevén szólítom.

húzzon ki egy férget álmában parazita a chumban

Néhány dolgot mi is felmondtunk egy fájlra Annával, dorkanak. Halkan pulzálnak a dobok, a nővérek puha léptekkel sietnek az osztályon, senki sem hallja őket, de mindenhol ott vannak.

Kiss Tibor Noé: Ez nem beszéd, ez nem élet | Litera – az irodalmi portál

Hosszú percekig kuncognak a betegfelvevő pult mögött. Megjelenik az ügyeletes orvos, kevergeti a kávéját, a nővérek szétrebbennek.

Az orvos elmond néhány szőkenős viccet, jobb is, hogy Dorka alszik, hogy nem lát, hogy nem hall, csak szörcsög, sípol, lélegzik, a mellkasa emelkedik, süllyed, emelkedik. Szükségem van egy fejfájáscsillapítóra.

A szomszéd ágyon fekvő öregemberhez ma este sem jön látogató, egyre kisebb, lassan összetöpörödik, elfogy, mint a jivaró harcosok ellenségei. Miután rendesen kiszárad a fej, az indiánok felfűzik egy szíjra, és a nyakukba akasztva hordják.

A haj is rajta marad, hosszú, férgek aszteroidák indiántincsek lobognak a fejvadászok mellkasán.

Az ember széles lenticus parazita. Ökológia | Digitális Tankönyvtár

Talán csiklandozza őket, ahogy én csiklandoztam Dorkát. Hányszor eszembe jutott már, hogy benyúlok a nézni a szépirodalmi parazitát alá, kitapogatom a talpát, és csiklandozni kezdem, hátha attól magához tér, ahogy régen. A kurva életbe. Megfagy a levegő, Imre arcizmai remegnek, zümmög az utolsó őszi légy a könyvtárablakok között.

Kinyitom az ablakot, de csak köröz tovább, nem tudom, mit tehetnék, nem tudom, hogyan segíthetnék, senki nem tud semmit, csak bámulnak rám ájtatos szemekkel, összesúgnak a hátam mögött, lehalkítják a hangjukat, a kómaosztályról nem hívnak vissza, megőrülök az állandó pittyegéstől, a zümmögéstől, nem találom azt az átkozott címet sem, az anyja címét, az anyja e-mail címét sem, mert az anyja elvből nem internezetik, csak élvezi a friss levegőt Norvégiában, ahol minden természetes, tökéletes, mindenmentes, és ahonnan néha küld egy levelet a lányának, aki demens, nyáladzó öregemberek között fekszik a kórházban, és nem tudom, hogy valaha felkel-e arról a kurva vaságyról.

Pontosan tizenkét napja minden hajnalban arra ébredek, hogy egyedül vagyok. Soha nem voltam még annyira egyedül, mint ezeken a hajnalokon. Hanyatt fekszem a sötétben, hallgatom, ahogy elzötyögnek a ház előtt a villamosok, ahogy becsapódik a liftajtó, már nem próbálok meg visszaaludni, nem bosszankodom, nem számolok el százig, kidobtam a füldugókat, megadtam magam. Néha napokig nem eszem semmit, nem kívánom az ételt. Legfeljebb egy melegszendvicset.

A hamburgeres elfogyott, maradt a pizzás. Néhány hét alatt fogytam öt kilót. Négy óra huszonnégy perc, ez rosszabb a szokásosnál, jó lett volna legalább ötig aludni.

Homeopátia, természetgyógyászat könyv - 1. oldal

Visszarakom a zsebembe a mobiltelefont. Nem érzem magam fáradtnak, de azt sem érzem, nézni a szépirodalmi parazitát élnék. Felkapcsolom a fejem mellé készített kislámpát, és belelapozok a füzetbe.

Nem vagy velem, ha süt a nap, nem látod velem a fenyőfákat, nem hallasz. Nézni a szépirodalmi parazitát érzem az illatodat magam körül, a levegőben, a ruhámon, nézem az embereket az utcán, mindenkiben téged látlak. Hallgatom a számainkat, amiket együtt hallgattunk. Már attól boldog vagyok, hogy a világon vagy, hogy létezel. Ez egy három héttel ezelőtti bejegyzés. Én írtam.

kiváló gyógymód a férgek ellen ember helmint életciklusa

Odalapozok a vershez. A kislámpában vibrálni, sisteregni kezd az izzó, a konyhában a főnővér bekapcsolja a kávégépet. A verset pár napja nézni a szépirodalmi parazitát Imrének. Olvasom az újabb és újabb szakaszokat, a giccses, szirupos mondatokat, az érzéseknek ezt a zavaros, közhelyes áradását, de ha most kellene megfogalmaznom, mi jár a fejemben, talán ugyanezeket a szavakat használnám, mert nincsenek jobb szavaim ezekre a megmagyarázhatatlan érzésekre. Megnyikordul a vaságy, egy pillanatra elhiszem, hogy Dorka mozdult meg rajta.

Feszülten hallgatózom, de nem történt semmi, nincs más, csak a gépek szörcsögése, a légkondicionáló búgása, az öregember halk szuszogása.

Brutális meglepetés: ÓRIÁSI féreg a pelenkában (18+)

Az elmúlt napokban Dorka mellett töltöttem az éjszakákat a madármintás matracon, az agyvelős párnahuzattal.

A nővérek félrenéznek, az öreghez meg úgysem jön senki. A lakásom Anna nélkül élettelen. Ez maradt, hallucinációk és képzelődések sorozata, menekülés a nosztalgiába, keserűség, remény, kétségbeesés, mikor melyik.

Sokszor csak egy hajszálon múlik. A végtagjaim ólomnehezek, a fejemben folyamatos zaj. Ezeken a lapokon Zsófi csak indok, Zsófi nem létezik, miközben azt hazudom neki, hogy rajta kívül senki más nincs a világon. Minden szavam üres ígéret.

Ezeken a lapokon minden ijesztő és idegen, sosem jártam még ott, ahonnan előtörnek ezek a kétségbeesett kiáltások, a kiáltásaim. Csak írok és írok, de soha nem fogom megérteni, soha nem jutok a végére. A pszichológus szerint minden a sokk és a bűntudat miatt van.

  • Polgárok és paraziták, Szépirodalom a parazitákról
  • Széles galandféreg és küklopsz

Nem tudom, nem tudom. A légkondicionálóból csöpög a víz, Dorkának mintha sípolna a tüdeje. A mellkasához hajolok, de minél jobban figyelek, annál kevésbé hallok hangokat.

strongyloidias etiológia hogyan lehet azonosítani az agy parazitáit

Félek ettől a sípolástól. Megfordítom a spirálfüzetet, Dorka oldalán teljesen mások a mondatok, mintha nem ugyanaz az ember írna a füzetbe, ezt az embert ismerem, én vagyok az. Visszafekszem a matracra. Friss kávé illata szállingózik az emeleten, a főnővér a kávéját kevergeti. Dorka az első kávéját mindig az ágyban itta meg, az utolsót este hatkor, ragaszkodott ezekhez a szertartásokhoz. Zsófi utoljára 22 órája volt aktív a Messengeren.

Egy hete nem válaszol az üzenetemre, de tudom, hogy olyannak szeret, amilyen vagyok. Ezt a mondatot kétszer is aláhúztam, aztán besatíroztam sárga filctollal, vastagon. Olvasok tovább. Csak ne dobjanak le semmit az úttestre.

  • Néplap, július ( évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
  • Olcsó eszköz a test megtisztítására a parazitáktól

Lehajtó, benzinkút és pizzéria, körforgalom, temető és kutyafuttató, posta, közért, kerülőúton megyek a házhoz, a gumijavító műhely felől, a város szélét megkerülő földúton.

Égett nézni a szépirodalmi parazitát, égett hulladék, az autópálya agyzsibbasztó zúgása, kihegyezett kerítésrácsok, acsarkodó kutyák, matt fényezésű terepjárók, elviselhetetlen agresszió árad a levegőből, a tárgyakból, az emberekből.